Obsıdıan Shell - Csendes Káosz

Öröm, szenvedés
gyors váltakozás
vágy, megvetés
néma hallgatás

A sok évet elpazarló ember
Ha tudná mi mindent tehetne
Élete kezében lehetne
Talán most már bátrabb lenne

Mondd, lelked mi nyomja?
Mitõl lett oly nagy a súlya?
Sebek melyek be nem gyógyultak
A sors kezei megfordultak

Csend, és béke
Menny és pokol A világnak vége
Mindenki tombol

Egyként ordít s kiabálna
Ha lenne valaki aki hallja
Új lény, mélyen elnyomva benned
Talán észre kellett volna venned

Mondd, lelked mi nyomja?
Mitõl lett oly nagy a súlya?
Sebek melyek be nem gyógyultak
A sors kezei megfordultak
Sok tett, mi nem sajátod
Ez lett az összes barátod?
Te vagy mind, hiába sírsz
Hát küzdj ellene, míg lépni bírsz!