Obsıdıan Shell - Vadon Rejteke

Az óceán vizében
Hullámok torz tükrében
Látom emlékeim foszlányait
Egy élet áll mögöttem
Fényesen, tündöklõen
De lépni kell, ideje távozni

A lángok kigyulladtak
Elvágva a sötét múltat
A holdsugár megtörik a vízen
A kürtök megszólalnak
Érzem, nincsen visszaút
Elõttem áll egy mesés, hosszú út

Maradni nem lehet már
Eltûnt minden határ
Egy szebb jövõre vágyom
Igen, ez minden álmom
Vágyok a messzeségbe
A vadon rejtekébe
Nincsen semmi mi itt tart
Új lapra írok egy új dalt
Sötét van, alig látok
Azok is csupán álmok
A valóság gyorsan szertefoszlott
Világok, hegyek, völgyek
Bükkösök, öreg tölgyek
Egy új világ, mely lassan kitárul

De az új világ még távol
Pedig lelkem érte lángol
Nincs semmi, ami ehhez fogható
Elfog egy sötét érzés
De mostmár nincsen visszaút
Egy szív dobogása elhalkult, elhalkult...

Maradni nem lehet már
Eltûnt minden határ
Egy szebb jövõre vágyom
Igen, ez minden álmom
Vágyok a messzeségbe
A vadon rejtekébe
Nincsen semmi mi itt tart
Új lapra írok egy új dalt